koppannak a magányos macskaköveken a sóhaj törékeny üveggyöngyei,
leppattognak, leperegnek akár a homokóra apró szemei
a lélek álomösvényén eltévedve bolyong és keresi a megfoghatatlant
majd láthatatlan testét forró vágyból szőtt kabátba ölti akaratlan
dideregve, fázva szerelemtől ég benne láza
2013. november 27., szerda
2013. november 24., vasárnap
péntek este itthon
Milyen érdekes egy péntek este...
Éppen megyek le a sarki kocsmaközértbe, hogy bevásároljak magamnak a magányos házibulimra.
Először a lépcsőházban találkoztam egy kislánnyal, aki éppen világgá készült menni. Volt nála egy szatyor, amibe kekszet és kakaót csomagolt magának. Rajta apukája kabátja és anyukája magassarkú csizmája. Kicsit beszélgettünk, aztán visszaküldtem fogkrémért és fogkeféért, mondván, én is csináltam ilyen gyerekkoromban, és elengedhetetlen a fogkefe, menjen csak haza érte (remélem a szülei utána lebeszélték a világgá menéstől...Egyébként egyszer majdnem a villanykapcsoló szekrényben aludtam emiatt, senki se küldött haza fogat mosni, ezért magamnak kellett kitalálnom valamit, hogy ne sérüljön a büszkeségem...)
Na akkor végre lejutok a kisközértbe. Már éppen fizetnék, amikor eszembe jut, hogy popcorn is kell, de valami idióta a legmagasabb polcra tette, így nem értem el, ezért beszédbe elegyedtem boltos csávóval. Megjegyezte milyen kalózos vagyok, el is mehetnék a Karib-tengerre. Erre mondtam, hogy sajnos csak Tallagalláig megyek holnap. És akkor a mögöttem álló enyhén ittas állapotban lévő alkoholos páragőzt eregető hölgy elkezdi mély, rekedtes basszus hangján: Ami jóóó van a világon....!
Na szóval kis lakóhelyem, én így szeretlek! :)
Éppen megyek le a sarki kocsmaközértbe, hogy bevásároljak magamnak a magányos házibulimra.
Először a lépcsőházban találkoztam egy kislánnyal, aki éppen világgá készült menni. Volt nála egy szatyor, amibe kekszet és kakaót csomagolt magának. Rajta apukája kabátja és anyukája magassarkú csizmája. Kicsit beszélgettünk, aztán visszaküldtem fogkrémért és fogkeféért, mondván, én is csináltam ilyen gyerekkoromban, és elengedhetetlen a fogkefe, menjen csak haza érte (remélem a szülei utána lebeszélték a világgá menéstől...Egyébként egyszer majdnem a villanykapcsoló szekrényben aludtam emiatt, senki se küldött haza fogat mosni, ezért magamnak kellett kitalálnom valamit, hogy ne sérüljön a büszkeségem...)
Na akkor végre lejutok a kisközértbe. Már éppen fizetnék, amikor eszembe jut, hogy popcorn is kell, de valami idióta a legmagasabb polcra tette, így nem értem el, ezért beszédbe elegyedtem boltos csávóval. Megjegyezte milyen kalózos vagyok, el is mehetnék a Karib-tengerre. Erre mondtam, hogy sajnos csak Tallagalláig megyek holnap. És akkor a mögöttem álló enyhén ittas állapotban lévő alkoholos páragőzt eregető hölgy elkezdi mély, rekedtes basszus hangján: Ami jóóó van a világon....!
Na szóval kis lakóhelyem, én így szeretlek! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)