koppannak a magányos macskaköveken a sóhaj törékeny üveggyöngyei,
leppattognak, leperegnek akár a homokóra apró szemei
a lélek álomösvényén eltévedve bolyong és keresi a megfoghatatlant
majd láthatatlan testét forró vágyból szőtt kabátba ölti akaratlan
dideregve, fázva szerelemtől ég benne láza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése