Minden kezdet nehéz?
Szerintem nem. Sokkal nehezebb befejezni, vagy folytatni valamit.
Elkezdeni végülis könnyű, ha megvan a gondolat, akkor az előbb utóbb ki fog buggyanni, legyen az akármi.
Viszont utána jön a végtelen agyalás, hogy jó-e amit csinálok? Megéri-e? Hogy is csináljam?
Aztán meg ha be kell fejezni, vagy azért mert jó - vagy pedig azért, mert semmi értelme.
De ez menthetetlenül a végét jelenti, egy korszak lezárása, ami mindenképp fontos, nyomot hagyott bennem.
Néha szeretném, hogy ha a lelkem sivatag lenne. Olyan könnyű lenne.
Elképzelem, hogy jön egy szél, és eltűnteti a nyomokat, a sebeket, amik fájnak. Amit nem tudok lezárni.
Most is, elkezdtem valamit, de még nem tudom, hogyan is folytassam...
Vagy máris fejezzem be?
Ha befejezem, akkor félek, azért teszem, mert már nem lesz mibe kapaszkodnom.
Annyi mindent szeretnék, és erőt kívánok, hogy csak egy kicsit többet tehessek, mint amik a vágyaim.
Akkor megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése