A test egy burok.
Élő védelem, egy pajzs, amely megvédi a lelket,
Mely belülről simogat és kedvére táncoltatja a testet.
Szabadon száll benned. Él.
Sokszor sír is, de inkább nevet.
Hol lehet látni e láthatatlan csodát?
A szemben - nem hiába, a szem a lélek tükre -mondják.
De mi történik, ha egy lélek, eddig kényelmes, könnyű pajzsát táncoltatva már csak falakba ütközik? Ha a tánc már nem megy, s a testben csak kínlódik?
Börtön jeges falai magasodnak, végtelen hegy,
Kétségbeesetten próbálsz kiszabadulni, de nem megy.
Hirtelen minden nehéz lesz, súlyos és valóságos.
Ahová nézel, lakat és zár, börtönőrnek biztonságos.
És ha azt hiszed, megvan a kulcs, végre valahára,
jössz rá, hogy valaki az előzőt beletörte a zárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése