Egy torta. Egy kívánság. Valóra vált álom.
De ahogy a gyertya lángja kialudt, olvadt le a cukormáz a valóságról.
Mit érnek a vágyak?
Pillanatnyi örömök - olyannyira, hogy már egy sem ad erőt.
Nem tudok emlékezni, oly hirtelen történt,
de úgy, hogy elfelejteni sem tudtam többé.
Egyik percben még tested melege mellettem,
fogod a kezem,
számon cigarettaízű csókod,
illatod rám tapad, mint a frissen hullott hó.
Akkor a holdfény alatt én jelentettem neked a mennyet,
ördögöm voltál s szívembe hazudtad, amit kellett.
Másnap már rájöttem, mert a kávét sem ittad meg,
hogy az izzadság és vágy szagú éj vissza sosem tér,
nem kerülsz, nem is látsz,
neked az egész csak lepkegyűjtemény.
Hallgatunk. Elolvadt a máz.
A végtelenben
Olyan távol nem lehet pokol se menny, mint ahogy egymás mellett ülünk,
te meg én ketten
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése